A legtöbb hagyományos iszlám jogtudományi könyv a Korán 4. szúrájának 34. verssorát a nők elleni erőszak igazolására, a feleségverés engedélyezésére használja. De vajon Isten tényleg azt parancsolta volna, hogy az emberek erőszakot alkalmazzanak bármely ártatlan teremtményen a földön? Ebben a cikksorozatban bemutatjuk, hogy ez egyáltalán nem igaz. Az említett Koránverssor nem a feleség megverését engedélyezi, hanem a váláshoz való jogát biztosítja.
6. RÉSZ – HASONLÓSÁGOK A FÉRJ ILLETVE A FELESÉG ÁLTAL KEZDEMÉNYEZETT VÁLÁSOK KÖZÖTT
A Korán külön-külön meghatározza a feleség illetve a férj által kezdeményezett válás folyamatát. A két válási folyamat között vannak különbségek és természetesen hasonlóságok is. A két folyamat közötti hasonlóságok megvizsgálásával világossá válik, hogy a 4:34-es Koránverssor is a válási folyamat témáját tárgyalja. A 2:228-as Koránverssor a két válási folyamat között fenálló hasonlóságokra és különbségek jelenlétére hívja fel a figyelmet:
وَلَهُنَّ مِثْلُ الَّذ۪ي عَلَيْهِنَّ بِالْمَعْرُوفِۖ وَلِلرِّجَالِ عَلَيْهِنَّ دَرَجَةٌۜ
Az ismert (a Koránban ismertetett) rendelkezések szerint a nőket ugyanazon jogok illetik meg (férjük részéről), mint amilyen jogokkal ők is tartoznak (férjük felé). Azonban (ami a válás témáját illeti) a férfiak egy fokkal előrébb járnak/egy fokkal több joggal rendelkeznek. (Korán 2:228)
Például mindkét válási forma esetében (legyen az akár a nő oldaláról, akár a férfi oldaláról kezdeményezett) a válási folyamat kezdetén a házaspár továbbra is egy házban lakik, de külön ágyban hálnak (felfüggesztik a házasélet szexuális részét). A két válási folyamat megértése érdekében érdemes tanulmányozni a férfi által kezdeményezett válásról szóló Koránverssorokat:
وَالْمُطَلَّقَاتُ يَتَرَبَّصْنَ بِاَنْفُسِهِنَّ ثَلٰثَةَ قُرُٓوءٍۜ
Ha egy nőtől férje elválni szándékozik, a nő várjon ki magának/várjon ki egymagában (férjétől külön ágyban hálva) három „tiszta periódust[1]„. (Korán 2:228)
A „várjon ki magának/várjon ki egymagában” kifejezés arra az időszakra utal, amikor a férj és a feleség már nem egy ágyban hálnak, felfüggesztik a szeretkezést. Ez az utasítás egyenértékű a 4:34-es Koránverssorban található „háljatok külön ágyban” utasítással, mely a nő által kezdeményezet válás esetére vonatkozik.
يَٓا اَيُّهَا النَّبِيُّ اِذَا طَلَّقْتُمُ النِّسَٓاءَ فَطَلِّقُوهُنَّ لِعِدَّتِهِنَّ وَاَحْصُوا الْعِدَّةَۚ وَاتَّقُوا اللّٰهَ رَبَّكُمْۚ لَا تُخْرِجُوهُنَّ مِنْ بُيُوتِهِنَّ وَلَا يَخْرُجْنَ اِلَّٓا اَنْ يَأْت۪ينَ بِفَاحِشَةٍ مُبَيِّنَةٍۜ وَتِلْكَ حُدُودُ اللّٰهِۜ وَمَنْ يَتَعَدَّ حُدُودَ اللّٰهِ فَقَدْ ظَلَمَ نَفْسَهُۜ لَا تَدْر۪ي لَعَلَّ اللّٰهَ يُحْدِثُ بَعْدَ ذٰلِكَ اَمْرًا
Ó Próféta! Ha a nőktől (feleségetektől) el akartok válni, úgy váljatok el, hogy nem feledkeztek meg a várakozási időszakról, és pontosan számoljátok azt. Tartsátok észben Teremtő Mestereteket, Allahot, nehogy valami igazságtalanságot kövessetek el. Ne költöztessétek ki őket otthonaikból, nem kell nekik (sem) elköltözniük. Csak és kizárólag akkor szólíthatjátok fel őket a költözésre, ha minden kétséget kizáró bizonyíték van arra, hogy a feleség házasságtörést követett el. Ezek az Isten által felállított határok/szabályok. Aki áthágja az Isten által felállított szabályokat, kétségtelenül saját magát károsítja. Nem tudhatod előre, talán Isten sorsfordító változást teremt majd a kialakult helyzetben. (Korán 65:1)
A fenti Koránverssorban található „csak és kizárólag akkor szólíthatjátok fel őket a költözésre, ha minden kétséget kizáró bizonyíték van arra, hogy a feleség házasságtörést követett el” résszel kapcsolatban, hogy ez is csak akkor lehetséges, ha a szóban forgó otthon (ingatlan, ház, lakás) a férfi tulajdonában áll. Ha az ingatlan a feleség tulajdona, vagy tulajdonrésze áll benne, akkor természetesen nem szólítható fel arra, hogy saját birtokáról költözzön el. A Koránverssorban említett „várakozás időszak” arabul az úgynevezett ‘idda’ = عدّة. Az ‘idda’ = عدّة az az időtartam, melyet a házaspárnak a válás véglegesítése előtt szükséges letöltenie (szeretkezés nélkül). Az ‘idda’ = عدّة időtartama három menstruációs periódus között eltelt időszak (2:228-as Koránverssor alapján). Nőknél, kiknél a menstruációs időszakok már befejeződtek (menopauza), illetve valamilyen más okból fogva a menstruációs időszakok kimaradnak, nem jelentkeznek vagy „szabad szemmel” nem megfigyelhetőek, ott három hónapot, terhes nők esetében pedig a szülés időpontjáig szükséges várakozni (65:4-es koránverssor alapján). Az ‘idda’ = عدّة várakozási időszakot csak a férj által kezdeményezett válás esetén kötelező alkalmazani. A feleség által kezdeményezett válás esetében nincs kötelezően megszabott minimális, vagy maximális várakozási időszak, viszont amint a feleség válási szándékát a férje tudtára adja, onnantól kezdve külön ágyban hálnak, ugyanúgy, ahogy az ‘idda’ = عدّة időtartamát is külön ágyban töltik le. Ezalatt továbbra is mindketten az otthonukban lakhatnak.
Mindkét válási folyamat esetében a válást kezdeményező felet megilleti az elállási, visszalépési jog. Tehát a válást kezdeményező fél bármikor leállíthatja a válási folyamatot. Amikor a feleség kijelenti válási szándékát, akkor a férjnek szép szavakkal meg kell próbálnia visszanyernie felesége szívét (4:34-es Koránverssorban található utasítás: „adjatok nekik tanácsot/mondjatok nekik kedves szavakat” = فَعِظُوهُنَّ), hogy a válástól elálljon . Ha ez sikerül, akkor minden visszaáll a régi kerékvágásba, a házaspár visszatér a mindennapi házaséletbe. Ha a férj kezdeményezi a válást, akkor az ‘idda’ = عدّة várakozási időszak alatt ő is visszavonhatja az elindított válási folyamatot és visszatérhet a házasélet megszokot hétköznapjaiba. Azonban ennek van egy feltétele, még pedig az, hogy férj öszintén bekülni szeretne. Ezt a feltételt Isten a Korán 2:228-as verssorában rögzítette:
وَبُعُولَتُهُنَّ اَحَقُّ بِرَدِّهِنَّ ف۪ي ذٰلِكَ اِنْ اَرَادُٓوا اِصْلَاحًاۜ
Ha a férj ki szeretne békülni a várakozási időszak alatt, joga van visszatérnie feleségéhez[2] (Korán 2:228)
Ha az ‘idda’ = عدّة várakozási időszak alatt a férj nem vonja vissza a válási szándékát, akkor azvégeztével a házasság is véget ér:
فَاِذَا بَلَغْنَ اَجَلَهُنَّ فَاَمْسِكُوهُنَّ بِمَعْرُوفٍ اَوْ فَارِقُوهُنَّ بِمَعْرُوفٍ وَاَشْهِدُوا ذَوَيْ عَدْلٍ مِنْكُمْ وَاَق۪يمُوا الشَّهَادَةَ لِلّٰهِۜ ذٰلِكُمْ يُوعَظُ بِه۪ مَنْ كَانَ يُؤْمِنُ بِاللّٰهِ وَالْيَوْمِ الْاٰخِرِۜ وَمَنْ يَتَّقِ اللّٰهَ يَجْعَلْ لَهُ مَخْرَجًاۙ
Ha a várakozási időszak a végéhez ér, akkor vagy maradjatok feleségetekkel a már ismert feltételek (‘marúf ‘= مَعْرُوفٍ)[3] szerint vagy pedig váljatok el tőlük a már ismert feltételek (‘marúf ‘= مَعْرُوفٍ)[3] szerint. Válasszatok ki két megbízható tanút. Teljes mértékben és tisztességesen tanúskodjatok Isten előtt. Ez egy figyelmeztetés azok számára, kik hisznek Istenben és a túlvilágban. És aki észben tartja Istent, annak Isten (ki)utat nyit/segíteni fog neki. (Korán 65:2)
A fenti Koránverssor (65:2) a férfi által kezdeményezett válás lezáró szakaszát mutatja be. A feleség által kezdeményezett válási folyamat végső szakasza pedig a következőképpen zaljik: Ha a feleség úgy dönt, hogy véglegesíti a válást abban a szakaszban amikor a házaspár már külön hál, akkor a Korán 4:35-ös Koránverssorban megfogalmazott utasításokat szükséges végrehajtani. Ezek az utasítások a cikksorozat 5. részében már bemutatásra kerültek (5. RÉSZ – A NŐ (FELESÉG) FELÉ IRÁNYULÓ ‘DARB’ (ضرب) JELENTÉSE, AZAZ „HAGYNI VALAKIT, HOGY OTTHON LAKJON”):
وَإِنْ خِفْتُمْ شِقَاقَ بَيْنِهِمَا فَابْعَثُواْ حَكَمًا مِّنْ أَهْلِهِ وَحَكَمًا مِّنْ أَهْلِهَا
Ha attól féltek, hogy a házaspár (továbbra is) a válás irányába sodródik, küldjetek egy békéltető személyt a férj, és egy békéltető személyt a feleség családjából. (Korán 4:35)
A nő által kezdeményezett válás esetében kimondottan két békéltető személyre van szükség, külön-külön a férj, illetve a feleség családjából, akik kifejezetten megpróbálják kibékíteni, együttartani a házaspárt. A férj által kezdeményezett válás esetében csupán két őszinte tanúra van szükség a házasság lezárásához. Tehát a feleség esetében két békéltető kell a két családból, de nincs kötelező várakozási időszak, a férj esetében van kötelező várakozási időszak ( ‘idda’ = عدّة ), de elég két őszinte tanú, nincs kikötve, hogy melyik családból, vagy hogy egyáltalán rokonok legyenek. A 4:35-ös Koránverssor folytatása:
اِنْ يُر۪يدَٓا اِصْلَاحًا يُوَفِّقِ اللّٰهُ بَيْنَهُمَاۜ اِنَّ اللّٰهَ كَانَ عَل۪يمًا خَب۪يرًا
Ha mindketten (a férj és a feleség is) a megegyezésre, kibékülésre törekednek, Isten valóban békét/egyezséget fog teremteni közöttük. Isten mindent tud és tudja mi és miért történik. (Korán 4:35)
Gyakori, hogy a Koránfordítások szövegében nincs kihangsúlyozva, vagy nem derül ki világosan, hogy a „ha mindketten a kibékülésre/megegyezésre törekdnek” kifejezés nem a két békéltető személyre, hanem a két házastársra vonatkozik. Ezt fontos kihangsúlyozni, hiszen a két békéltetőnek alapvetően a békítés, a megegyezés elősegítésre a feladata, máskülönben nem hívnánk őket békéltetőnek. A döntő tényező az, hogy vajon a házaspár megegyezésre törekszik-e, vagy sem. Ha a házaspár sikeresen kibékül, akkor a folyamat lezárul, a házaspár együtt marad a válás nem történik meg. További lépésekre nincs szükség, a házasság folytatódik.
Azonban, ha nem sikerül a házaspárnak kibékülnie, ebben az esetben még egy további lépésre van szükség, mégpedig a házasság megszüntetésére. Ha a két kirendelt békítő is megerősíti, hogy a házaspár együtt tartása nem lehetséges, illetve a válás a megoldás, akkor a válási folyamat lezárul. Ezután a békítő családtagok felelőssége, hogy a nő válási jogát és az azzal járól igazságos válási feltételek biztosítsák. Ehhez annak felülvizsgálata is hozzátartozik, hogy vajon a házasság elején a férfi által a feleség számára átadott vagyon („hozomány„) megtartására továbbra is jogosult-e a feleség, vagy pedig annak vagy egy részének visszajuttatása indokolt-e. Ezt az alábbi Koránverssor mutatja be:
وَلَا يَحِلُّ لَكُمْ اَنْ تَأْخُذُوا مِمَّٓا اٰتَيْتُمُوهُنَّ شَيْـًٔا اِلَّٓا اَنْ يَخَافَٓا اَلَّا يُق۪يمَا حُدُودَ اللّٰهِۜ فَاِنْ خِفْتُمْ اَلَّا يُق۪يمَا حُدُودَ اللّٰهِۙ فَلَا جُنَاحَ عَلَيْهِمَا ف۪يمَا افْتَدَتْ بِه۪ۜ تِلْكَ حُدُودُ اللّٰهِ فَلَا تَعْتَدُوهَاۚ وَمَنْ يَتَعَدَّ حُدُودَ اللّٰهِ فَاُو۬لٰٓئِكَ هُمُ الظَّالِمُونَ
… a nők számára átadott vagyon visszavétele számotokra nem megengedett, kivéve akkor ha mindketten attól féltek, hogy máskülönben esetleg áthágnátok az Isten által lefektetett szabályokat. Ebben az esetben nem jelent egyikőtök számára sem bűnt, ha a nő a válás lezárásakor egy adott összeget juttat vissza a férfi számára. Ezek az Isten által felállított határok/szabályok. Kik ezeket a szabályokat/határokat áthágni próbálják, ők bizony tévúton járnak. (Korán 2:229)
A Koránverssorban az „egy adott összeget juttat vissza a férfi számára” kifejezés szerepel. A Koránverssor nem definiálja konkrétan az „adott összeget„, így ez lehet az eredeti hozomány („a nők számára átadott vagyon”) teljes összege, van annak csak egy része. A két békéltető személy határozza meg az indokolt összeget a helyzettől függően. Alapvetően a férjnek nincs joga bármit is visszavennie a feleségétől a házassági hozományból. Azonban a „kivéve akkor ha mindketten attól féltek, hogy máskülönben esetleg áthágnátok az Isten által lefektetett szabályokat” rész arra hívja fel a figyelmet, hogy kivételes esetekben egy bizonyos összeg visszatérítése indokolt lehet, többek között azt megelőzendő, hogy valaki kizárólag a hozomány megszerzésének céljából házasodjon, majd az összeg megtartásának szándékával elváljon. Ez egy példa az olyan cselekedetek egyikére, mely az Isten által lefektetett szabályokkal szemben áll.
A Próféta (béke legyen vele) idejében a medinai muszlimok (‘Enszar’ = أنصار) közül való Szehl nevű személy lánya, Habibe el szándékozott válni férjétől, Szabit bin Kajsztól, és az üggyel kapcsolatban a következőt jelentette ki: „erkölcs és vallásgyakorlás szempontjából nem hibáztatom őt, de miután muszlim lettem, nem szeretnék hálátlan lenni. Nem tehetek róla[4], de egyszerűen nem tudom őt nem utálni. Ha nem tartanám észben Istent és nem félném Istent, akkor legszívesebben arconköpném férjemet, mikor a közelembe jön[5]. Miután Habibe meghozta végleges döntését a válásról, ezt mondta a Prófétának: „Még meg van minden, amit adott”. Így a Próféta azt mondta Szabitnak: „Vedd hát tőle vissza a házassági hozományt.” Szabit átvette hozományát majd Habibe a családjához költözött[6].
Tehát a példán keresztül is jól látható, hogy ha a válás nem róható a férj számlájára, nem ő volt az okozó, vagy kezdeményező, akkor adott esetben jogosult lehet arra, hogy a házassági hozományát visszakapja. Érdekes megfigyelni, hogy az esetleg visszatérítendő összeg meghatározására a Korán a két családból jelölt ki két békéltető személyt, nem pedig valamilyen bíróságot vagy hatóságot: a váló felek két családjából kijelölt személyek ismerik közelről a házaspárt, tudják jól, hogy mi okozta a válást, esetleg fenállhat-e annak a veszélye, hogy a házaspár megszegi az Isten által meghatározott szabályokat, illetve, hogy ennek megelőzésében segíthet-e az, hogy a házassái hozomány (egy része) a feleség részéről visszatérítésre kerül. A bíróság, illetve hivatalos hatóságok nem döntenek a visszatérítendő hozomány mennyiségéről, ezek csak dokumentálják a válást.
A bemutatott Koránverssorokban, melyek a válási folyamatot írják le, a „darboljátok őket” = وَاضْرِبُوهُنَّ kifejezés csakis a „hagyjátok őket békén/hagyjátok őket (továbbra is otthon) lakni” kifejezés állja meg a helyét, szó sem lehet ütésről, megverésről.
[1] A ‘három tiszta periódus‘ azt a várakozási időszakot jelöli, melyet a feleség és az elválni készülő férj egy házban, de külön ágyban töltenek (65:1-es Koránverssor alapján). Mivel a nemi közösülés tilos a menstruációs időszak alatt, a ’tiszta periódus‘ arra az időszakra utal, melyben a nemi közösülés alapvetően megengedett volna. Három ilyen időszakot kell eltöltenie a házaspárnak nemi közösülés nélkül a férj által kezdeményezett válás lezárásához. Az eredeti arab szövegben a ‘qurúin’ = قُرُوَءٍ szó szerepel, mely ‘három tiszta periódus‘ -ként került fordításra.
[2] A 2:231-es, 2:232-es illetve a 65:2-es Koránverssorok szerint az elválni szándékozó férj a várakozási időszak végeztével úgy dönthet, hogy mégis csak eláll a kezdeményezett válástól. Azonban a 2:228-as Koránverssor még azzal kiegészíti az előbbi verssorokat, hogy a férfi akár már a várakozási időszak alatt is dönthet úgy, hogy megszakítja az által elindított válási folyamatot és visszatér feleségéhez. Ehhez nem kell megvárnia a várakozási időszak végét. A 2:228-as Koránverssorban az ‘ehaqq’ = احق arab szóbol került fordításra. Az ‘ehaqq’ = احق szó ebben a formában az arab nyelvtan szempontjából szerepelhetne a mondatban elméletileg ún. ‘iszmi tafdil’ = اسم التفضيل nyelvtani elemként is. Az ‘iszmi tafdil’ = اسم التفضيل nyelvtani elem összehasonlítást fejez ki: valakit vagy valamit egy másik valami vagy valaki elé helyez, fontosabbnak, jelentősebbnek tünteti fel az előbbit. Ha az ‘ehaqq’ = احق szó a 2:228-as Koránverssorban ‘iszmi tafdil’ = اسم التفضيل arab nyelvtani elemként szerepelne, akkor a verssor fordítás a következő volna: „Ha a férj ki szeretne békülni a várakozási időszak alatt, több/nagyobb joga van visszatérnie feleségéhez„. Számos Koránfordításban megfigyelhető ez a helytelen értelmezés. Azért helytelen, hiszen csak a férfiről, a férfi által kezdeményezett válásról van szó, nem kerül senkivel szemben összehasonlításra a várakozási időszakbeli visszatérési jogát illetően. Főleg nem a feleséggel szemben, hiszen a nő által kezdeményeztt válás esetében nincs is kötelezően definiált válási időszak, így efféle összehasonlítás nem is volna lehetséges. Következésképpen, az ‘ehaqq’ = احق szót a 2:228-as Koránverssorban ‘iszmi tafdil’ = اسم التفضيل nyelvtani elemként kezelni hibás volna: valójában ‘szifati musebbehe’ = الصفة المشبهة nyelvtani elemről van itt szó. A ‘szifati musebbehe’ = الصفة المشبهة nyelvtani elem egy adott folytonosságot jelez. Tehát az ‘ehaqq’ = احق szó itt azt jelenti, hogy a férfinak folyamatosan, az egész várakozási időszak alatt joga van megszakítani az általa kezdeményezett váláso folyamatot és visszatérni a házasélethez.
[3] A ‘marúf ‘= مَعْرُوفٍ szó azt jelenti „(már) ismert/tudott/köztudott dolog”. Ez az ismert, köztudott információ származhat a Koránból, továbbá a korábbi kinyilatkoztatott Könyvekből, vagy a társadalomban már létező, rögzült szokásokból, tradíciókból, normákból, azzal a feltétellel, hogy az a Koránban rögzítettekkel nem áll ellentmondásban.
[4] Buhári hadíszgyűjtemény – Köny: Talaq (Házasság felbontása/Válás), Arab forrás: 68. Könyv, Angol forrás: 7. Kötet, 63. Könyv, 12. fejezet:
- 22. Hadísz/elbeszélés (arab forrás)/197. Hadísz/elbeszélés (angol forrás), Internetes forrás: https://sunnah.com/bukhari/68/22
- 23. Hadísz/elbeszélés (arab forrás)/198. Hadísz/elbeszélés (angol forrás), Internetes forrás: https://sunnah.com/bukhari/68/23
- 24. Hadísz/elbeszélés (arab forrás)/198. Hadísz/elbeszélés (angol forrás), Internetes forrás: https://sunnah.com/bukhari/68/24
- 25. Hadísz/elbeszélés (arab forrás)/198. Hadísz/elbeszélés (angol forrás), Internetes forrás: https://sunnah.com/bukhari/68/25
- 26. Hadísz/elbeszélés (arab forrás)/200. Hadísz/elbeszélés (angol forrás), Internetes forrás: https://sunnah.com/bukhari/68/26
[5] Ibn Mádzse hadíszgyűjtemény – Könyv: Talaq (Válás), Arab forrás: 10. Könyv, 41. Hadísz (elbeszélés), Angol forrás: 3. Kötet, 10 Könyv, 2056. Hadísz (elbeszélés), Internetes forrás: https://sunnah.com/ibnmajah/10/41
[6] Imam Malik – Muwatta hadíszgyűjtemény – Köny: Talaq (Válás), Arab forrás: 29. Könyv, 1187. Hadísz (elbeszélés), Angol forrás: 29. Könyv, 31. Hadísz (elbeszélés), Internetes forrás: https://sunnah.com/urn/511860
Add comment