A legtöbb hagyományos iszlám jogtudományi könyv a Korán 4. szúrájának 34. verssorát a nők elleni erőszak és a feleségverés igazolására használja. De vajon Isten valóban azt parancsolta volna, hogy az emberek erőszakot alkalmazzanak bármely ártatlan teremtményen? Ebben a cikksorozatban bemutatásra kerül, hogy ez egyáltalán nem így van. Az említett Koránverssor nem a feleség megverését engedélyezi, hanem a nő méltóságát védi, és a váláshoz való jogát biztosítja.
8. RÉSZ – KONKLÚZIÓ
A cikksorozat előző részében (7. RÉSZ – A ‘DARB’ = ضرب ARAB SZÓ ELŐFORDULÁS A HADÍSZOKBAN) bemutatásra kerültek azok a súlyos hibák, amelyek a feleség megverését engedélyezik. Ezek a hibák kétségkívül abból származnak, hogy a Korán magyarázatának módszertana feledésbe merült. A Korán 4:34-es verssorát a feleség megveréséhez való engedély bizonyítékaként csak olyan fordítással lehet értelmezni, amely belső tartalmi következetlenséget okoz, valamint ha a témával kapcsolatos további Koránverssorok teljes figyelmen kívül hagyásra kerülnek. Ezeknek a hibáknak a következménye pedig az, hogy ma nem létezik olyan vallásjogi iskola (‘mezheb’ = مذهب), amely elismerné a feleség teljesen független váláshoz való jogát és biztosítaná azt[1].
A vallásjogi kérdésekben a tudósok egyetértése (ún. ‘idzsmá‘ = إجماع) egy helyes állásponttal kapcsolatban természetes úton alakul ki. Egy helytelen véleményen való megállapodás azonban csak akkor lehetséges, ha egy külső (az iszlámon kívül eső, a Korán alapjaitól eltávolodó) mesterséges beavatkozás történik. A vallásjogi források mesterséges manipulálásával lehetséges csak, hogy ebben a vallásjogi iskolák számos kérdésben egy hibás egyetértésben (‘idzsmá’ = إجماع) állapodtak meg. Az ismert vallástudósok, akikre a vallásjogi iskolák visszavezethetők, például Imám Abu Hanifa, Imám Sáfi, Imám Málik és Imám Ahmad ibn Hanbal, különböző helyeken és időszakokban éltek. Ezért kizárható, hogy ők hajtották volna végre az átfogó, mesterséges manipulációt. Az egyetlen lehetséges magyarázat az, hogy a külső behatás később történt, miután az említett vallástudósok könyvei és koránmagyarázatai már rendelkezésre álltak, és ezek köré formálódtak a vallásjogi iskolák. Ekkor történt meg, hogy ezeket a könyveket és koránmagyarázatokat következetesen megváltoztatták, manipulálták. Máskülönben nehezen magyarázható, hogyan juthattak el a mai formában létező vallásjogi iskolák ennyire erős egyetértésre egy hamis következtetés tekintetében.
Ezek a hibák és manipulációk majdnem az összes vallásjogi témában írt könyvre hatással voltak, így a problémák azonosítása nagy türelmet és erőfeszítést igényel. Alapítványunk, a Süleymaniye Vakfı, a Korán magyarázatának helyes módszertanának alkalmazásával jutott el a cikksorozatban bemutatott eredményekhez. Ehhez azonban évek munkájára volt szükség, mivel a forrásokban található hibák alapítványunk tevékenységére is hatással voltak. Évekkel ezelőtt alapítványunk is közzétett egy cikket, amelyben a következő hibás álláspontot fogalmazta meg:
„Ha a férj bizonyítani tudja, hogy felesége házasságtörést követett el, akkor joga van arra, hogy feleségétől külön ágyban háljon, illetve hogy feleségét megverje[2].”
Ez az álláspont ellentmond a Koránnak, és hála Istennek, az évek során alapítványunk is észrevette ezt a hibát a Korán helyes módszertanának alkalmazásával. Nem szabad elfelejteni, hogy a munka és az erőfeszítés az ember részéről elengedhetetlen, míg az eredmény és a siker csakis Isten engedélyével valósulhat meg.
[1] Lásd Prof. Dr. Abdulaziz Bayındır, Doğru Bildiğimiz Yanlışlar („Tévedések, melyeket igazként ismerünk”), 7. Kiadás, 383. oldal és az azt követő oldalak, Isztambul, 2018 (csak török nyelven elérhető).
[2] Lásd Prof. Dr. Abdulaziz Bayındır, Doğru Bildiğimiz Yanlışlar („Tévedések, melyeket igazként ismerünk”), 7. Kiadás, 438. oldal, Isztambul, 2018 (csak török nyelven elérhető).
Add comment