A legtöbb hagyományos iszlám jogtudományi könyv a Korán 4. szúrájának 34. verssorát a nők elleni erőszak és a feleségverés igazolására használja. De vajon Isten valóban azt parancsolta volna, hogy az emberek erőszakot alkalmazzanak bármely ártatlan teremtményen? Ebben a cikksorozatban bemutatásra kerül, hogy ez egyáltalán nem így van. Az említett Koránverssor nem a feleség megverését engedélyezi, hanem a nő méltóságát védi, és a váláshoz való jogát biztosítja.
7. RÉSZ – A ‘DARB’ = ضرب ARAB SZÓ ELŐFORDULÁS A HADÍSZOKBAN
Olyan hadísz, amelyben a ‘darb‘ = ضرب arab szó igeként fordul elő, és amely a nőkre vagy feleségekre irányul („darboljátok a nőket/feleségeteket„), a Próféta Búcsú Zarándoklatával kapcsolatos elbeszélések között található meg. Példaként bemutatásra kerül egy olyan hadísz, amely a Búcsú Zarándoklat eseményeit örökíti meg, és amelyben mind a ‘darb‘ = ضرب, mind a ‘nusúz‘ = نُشُوزَ szavak szerepelnek. E két arab kifejezés jelentése részletesen elemzésre került a cikksorozat előző részeiben:
A Búcsú Zarándoklatról szóló hadísz a Próféta (béke legyen vele) pénteki beszédét a következőképpen tartalmazza:
Ha nőkről van szó, vagy ha nőkkel van dolgotok, tartsátok észben Istent, hiszen feleségeitek gondoskodó/törődő/odafigyelő társként vannak mellettetek (az eredeti arab szöveg ezen a pontján az ‘avánun’ (عَوَانٌ) szó található, amelyet sajnálatos módon sok fordítás helytelenül „fogoly”-ként ad vissza). Nem tehetnek meg csak úgy bármit, amit akarnak. Nekik jogaik vannak veletek szemben, ahogy nektek is jogaitok vannak velük szemben. Jogotok van elvárni tőlük, hogy nem fekszenek le mással/nem hálnak mással, és jogotok van elvárni tőlük, hogy nem engednek be az otthonotokba olyan személyt, akit ti nem találtok szimpatikusnak. Ha attól tartotok, hogy a feleségetek el akar válni tőletek, adjatok nekik tanácsot, mondjatok nekik szép szavakat, háljatok külön ágyban, és ‘darbojátok’ = وَاضْرِبُوهُنَّ őket ‘ghajr mubarrih’ = غَيْرَ مُبَرِّحٍ módon. A feleségetek jogaihoz tartozik, hogy a (köz)ismert feltételek/illendőség (‘marúf ‘= مَعْرُوفٍ)[1] alapján gondoskodjatok róluk, biztosítsátok számukra az ételt, italt és ruházatot. Isten rátok bízta őket, hogy gondoskodjatok róluk és vigyázzatok rájuk. Mikor Istennél megesküdtetek (házasságot kötöttetek), feleségeitek nemi szerve engedélyezetté vált számotokra (a házasságkötéssel válik a nemi közösülés engedélyezetté)[2].
A hadísz tartalmazza a ‘ghajr mubarrih‘ = غَيْرَ مُبَرِّحٍ kifejezést, amely a fenti magyar szövegben még nem került fordításra. Az ‘mubarrih’ = مُبَرِّحٍ arab szó ugyanabból a szógyökből származik, mint a ‘tebrih’ = التَّبَرُّح szó (‘b-r-H’ = ب ر ح). A ‘tebrih’ = التَّبَرُّح szó jelentése „valakit zavarni” [3], míg a ‘mubarrih’ = مُبَرِّحٍ szó jelentése „zavaró„. A ‘ghajr’ = غَيْرَ tagadást fejez ki. Ez alapján a ‘ghajr mubarrih’ = غَيْرَ مُبَرِّحٍ kifejezés jelentése: „nem zavaró”. Az idézett hadíszban a „darboljátok őket ‘ghajr mubarrih’ = غَيْرَ مُبَرِّحٍ módon” kifejezés így fordítható: „darboljátok őket nem zavaró módon” vagy „úgy darboljátok őket, hogy ne zavarjátok őket.” Ezek után már csak a ‘darboljátok őket’ = وَاضْرِبُوهُنَّ kifejezés jelentése hiányzik. A cikksorozat 4. részében (4. RÉSZ – A ‘DARB’ (ضرب) SZÓ A KORÁNBAN) elemzésre került, hogy a ‘darb’ = ضرب szó a szövegkörnyezettől függően jelenthet „ütést” is, de jelentheti azt is, hogy „hagyni valakit egy adott helyen lakni/maradni”. A szövegkörnyezet alapján egyértelmű, hogy melyik fordítás a helyes:
- „üssétek őket úgy, hogy nem zavarjátok őket”
- „hagyjátok őket (otthon) lakni/maradni úgy, hogy nem zavarjátok őket.
Egyértelmű, hogy a második fordítás a helyes. A fenti hadísz (Mohammed Prófétáról szóló elbeszélés) alapján is bizonyítható, hogy a 4:34-es Koránversben hagyományosan „ütésnek” fordított ‘darb’ szó valójában azt jelenti, hogy a feleség által kezdeményezett válási időszak alatt a feleségnek továbbra is joga van az addigi otthonában maradni, anélkül, hogy a férj zavarná őt.
Ellentmondásos elbeszélések
A Prófétáról (béke legyen vele), illetve tetteiről, rendelkezéseiről, tanításairól szóló elbeszéléseket hadísznak nevezzük. A Prófétát követő második generáció (a ‘tabi’un’ = اَلتَّابِعُونَ) idejében, a ‘hadísz’ = حديث szó helyett, azzal megegyező jelentésben, a ‘szunna’ = سنة kifejezést is elkezdték használni. Az iszlám irodalomban jelenleg rendelkezésre álló könyvek alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a Próféta utáni második generáció idején a Korán magyarázatának módszertana feledésbe merült. Ez azt eredményezte, hogy feledésbe merült az is, hogy a Próféta tettei és szavai a Koránból származtatott tudást és bölcsességet tükrözik. A Prófétáról szóló elbeszélések (hadíszok) hitelességét ebben az időszakban már nem a Koránból származtatott tudás és bölcsesség fényében vizsgálták felül. A hadíszokat jóval a Próféta (béke legyen vele) halála után jegyezték fel. A hadíszgyűjtemények készítői feljegyezték a személyek láncolatát is, amely a Prófétáig vezetett vissza. Ez a láncolat mutatta, hogy az adott hadíszt kik adták tovább egymásnak szájhagyomány útján. Annak fényében határozták meg az adott hadísz hitelességét, hogy az elbeszélési láncolatot alkotó személyek mennyire álltak megbízható személy hírében, illetve, hogy ugyanahhoz vagy hasonló tartalmú hadíszhoz hány egymástól független elbeszélési láncolat, láncolatágazat áll rendelkezésre. Ez a módszer azonban erősen kifogásolható. Az emberekben való feltétlen bizalommal kapcsolatban a Próféta (béke legyen vele) a következő figyelmeztetést kapta:
وَاِذَا رَاَيْتَهُمْ تُعْجِبُكَ اَجْسَامُهُمْۜ وَاِنْ يَقُولُوا تَسْمَعْ لِقَوْلِهِمْۜ كَاَنَّهُمْ خُشُبٌ مُسَنَّدَةٌۜ يَحْسَبُونَ كُلَّ صَيْحَةٍ عَلَيْهِمْۜ هُمُ الْعَدُوُّ فَاحْذَرْهُمْۜ
Amikor meglátod őket, lenyűgöz a megjelenésük. Amikor beszélnek, figyelmesen hallgatod a szavaikat. Olyanok, mint a falnak támasztott farönkök. Azt hiszik, hogy minden megemelt hang/ kiáltás/kritika ellenük irányul. Ők az igazi ellenség, szóval vigyázz velük!… (Korán 63:4)
A fenti Koránverssor bizonyítja, hogy a képmutató emberek tudásukkal, beszédükkel, külsejükkel és viselkedésükkel még a Prófétát (béke legyen vele) is le tudják nyűgözni. Ha a Prófétát is le tudják nyűgözni és be tudják csapni, akkor bármely muszlim esetében fennáll a veszély, hogy a képmutatók lenyűgözik és becsapják őt. Ezért fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy kiben és mennyire bízik meg az ember. E cikk olvasójának is nagyon vigyáznia kell, hogy mennyire bízik meg a cikk írójában. Hiszen fennállhat annak a veszélye, hogy a cikk írója a leírt információkkal megpróbálja lenyűgözni és félrevezetni az olvasót. Így a cikk írója arra kéri az olvasót, hogy mindig a Korán fényében olvassa a sorokat, hasonlítsa össze azokat a Korán tartalmával, és ha bármilyen ellentmondást talál a cikkben, vagy a Korán és a cikk tartalma között, mindig a Korán legyen a kiindulópont és az elsődleges információforrás.
A módszer, amely kizárólag az elbeszélési láncolatot alkotó személyek megbízhatósága, valamint a láncolatok és láncolatágazatok száma alapján osztályozza a hadíszok hitelességét, ahhoz vezetett, hogy olyan hadíszokat is „hitelesnek” (‘szahíh‘ = صحيح) minősítettek, amelyek teljes ellentmondásban állnak a Korán tanításaival. Tehát a Prófétának olyan cselekedeteket és mondásokat tulajdonítottak, amelyek egyenesen ellentmondanak a Koránnak. A következő bonyodalom alakult ki: összekeverték a ‘hadísz‘ = حديث szó jelentését („Prófétáról szóló elbeszélések„) és a ‘szunna‘ = سنة szó jelentését („a Korán gyakorlatba helyezése, Korán-alapú példamutatás a Próféta által„). A Korán magyarázatának helyes módszertana (Koránverssor magyaráz Koránverssort) feledésbe merült; ennek következtében a Korán egyes részei magyarázat nélkül maradtak. Emiatt a vallástudósok egyes kérdésekre nem találták meg a választ vagy a megoldást a Koránban. Ezekre a problémákra a Korán helyett a hadíszok tartalmában keresték a magyarázatot, a hadíszokra ők ekkor már a ‘szunna‘ = سنة kifejezéssel is hivatkoztak. A Koránt részben a hadíszokkal kezdték helyettesíteni, „felülírni”.
Imám Sáfi (767-ben/150. hidzsri évben született Palesztinában, Gáza környékén, és 820-ban/204. hidzsri évben halt meg Fusztátban, a mai Kairó közelében) az ‘Al-Riszala‘ = الرسالة („Az Üzenet”) című könyvében a kontextusából kiragadott Koránverssorokkal próbálta igazolni, hogy a Szunna a Koránnal egyenrangú[4]. A Prófétát (béke legyen vele) követő második generációból származó vallástudós, Yahya bin Abu Kaszír (747-ben, a 129. hidzsri évben hunyt el), aki Baszra (a mai Irakban található város) környékén élt, még ennél is továbbment, és a következőt állította:
السُّنَّةُ قَاضِيَةٌ عَلَى الْكِتَابِ وَلَيْسَ الْكِتَابُ قَاضِيًا عَلَى السُّنَّةِ
A Szunna ítél a Könyv (Korán) fölött, de a Könyv (Korán) nem ítél a Szunna fölött.[5]
________Egy másik vallásjogtudós, Makhul bin Abu Muszlim (meghalt 730-ban/120. hidzsri évben) is, aki szintén a Próféta utáni második generációhoz, az ún. ‘Tábiúnhoz’ = تَابِعُونْ tartozik, a következőt állította:
الْقُرْآنُ أَحْوَجُ إِلَى السُّنَّةِ مِنَ السُّنَّةِ إِلَى الْقُرْآنِ
A Koránnak nagyobb szüksége van a Szunnára, mint a Szunnának a Koránra.[5]
Mikor a vallástudósok, vallási vezetők közölnek hibás, a Koránnak ellentmondó információt, az egy hihetetlenül veszélyes, káros, megtévesztő szituációt idéz elő, hiszen tanítói, vezetői pozíciójuk miatt a muszlimok nagy része kész tényként kezeli ezeket az információkat. Még ennél is veszélyesebb mikor képmutatók (‘munafiqún‘ = منافقون) magukat vallástudósi, vezetői pozícióban tüntetik fel és így terjesztenek hamis, a Koránnak ellentmondó tanításokat. Ezen személyek jártasok abban, hogy az általuk fabrikált hamis információkat tiszteletre méltó személyektől származóként tüntetik fel: például amikor egy hadísz formájában hamis információt, a Koránnak ellentmondó viselkedési formát vagy kijelentést származtatnak a Prófétától (béke legyen vele). Vagy ilyen az, amikor nagy tiszteletben álló imámokhoz, vallástudósokhoz tulajdonítanak a Koránnak élesen ellentmondó tanításokat, akkor is, amikor az nem is ezen imámok, vallástudósok tollából származik.
Isten a következőképpen figyelmezetet a Koránban:
يَٓا اَيُّهَا الَّذ۪ينَ اٰمَنُٓوا اِنَّ كَث۪يرًا مِنَ الْاَحْبَارِ وَالرُّهْبَانِ لَيَأْكُلُونَ اَمْوَالَ النَّاسِ بِالْبَاطِلِ وَيَصُدُّونَ عَنْ سَب۪يلِ اللّٰهِۜ
Ó hívők! A vallástudósok és a vallási szerepet betöltő személyek[6] nagy része igazságtalan úton/hazugságokkal fogyasztja el az emberek vagyonát és elfordítják, letérítik az embereket az Isten által kijelölt útról… (Korán 9:34)
Az ilyen képmutató vallástudósok, vallási vezetői szerepet betöltő személyek olyan önérdekű csoportokkal működnek össze, melyek az evilági életet részesítik előnyben a túlvilági élettel szemben. Ezek a csoportok az igaz vallástudósok elhallgattatására törekszenek, és a képmutató vallástudósok segítségével megpróbálják a Koránversorokat és hadíszokat olyan magyarázatokkal a társadalom számára kommunikálni, mely a saját érdekeiket szolgálja. Így végső sorban új vallási szabályokat definiálnak. A vallásjogi iskolák (‘medheb’ = مَذْهَب) manapság rendelkezésre álló könyveit és tanait a Korán módszertanának (Koránverssor magyaráz Koránverssort) segítségével felülvizsgálva világossá válik, hogy ezen könyvek tartalmának nagy részét képmutató vallástudósok manipulálták, befolyásolták, ezzel új, fabrikált vallási szabályokat létrehozva. Ez a magyarázat arra, hogy hogyan alakultak ki azok a (fabrikált) vallásjogi szabályok, rendeletek, melyek szerint a nőnek nincs joga (vagy nagyon limitált joga van) válás kezdeményezésére.
A tények feltárásával azonban nem nehéz bebizonyítani, a feleség megveréséről szóló hadíszok (elbeszélések) következetlenségét, fabrikált mivoltát. Egy a témával kapcsolatos hadísz azt állítja, hogy a Próféta (béke legyen vele) a következőket mondta:
Ha nőkről van szó/ha nőkkel van dolgotok tartsátok észben Istent, hiszen feleségeitek gondoskodó/törődő/odafigyelő társként vannak mellettetek
Megparancsolom nektek, hogy jó bánásmódot gyakoroljatok feleségeitek felé, teljesítsétek feleségeitekkel szembeni kötelezettségeiteket, hiszen feleségeitek gondoskodó/törődő/odafigyelő társként vannak mellettetek (az eredeti arab szövegben az ‘avanin’ = عوان szó szerepel. (az eredeti arab szövegben ezen a ponton az ‘avanun’ = عَوَانٌ szó szerepel, amelyet a legtöbb fordítás hatalmas hibával „fogoly„-ként értelmez). Nincs jogotok máshogy bánni velük, kivéve akkor, ha házasságtörést követnek el. Ha ezt teszik, hagyjátok őket egyedül az ágyban majd üssétek, verjétek meg őket „nem zavaró módon” (egyes fordítások szerint: „üssétek/verjétek meg őket bármilyen sérülés okozása nélkül.” Az arab szövegben a ‘ghajr mubarrih’ = غَيْرَ مُبَرِّحٍ szó szerepel, ami a cikk korábbi részében már részletesebb magyarázatra került[3]). Ha tiszteletet mutatnak felétek, akkor ne keressetek más utat ellenük. Nekik (feleségeiteknek) jogaik vannak veletek szemben, és nektek is jogaitok vannak velük szemben. Jogotok van elvárni tőlük, hogy ne vigyenek olyan személyt az ágyatokba, kit nem kedveltek/kit nem szeretnétek, hogy az ágyatokban legyen, és jogotok van elvárni tőlük, hogy ne engedjenek be olyan személyt a házatokba, kit ti nem kedveltek/kit nem szeretnétek, hogy a házatokban legyen. Az ő jogaik pedig veletek szemben az, hogy jó ellátásban részesítsétek őket ha ételről és ruházkodásról van szó![7]
A fenti fabrikált hadísz és a 4:34-es helytelen fordítása között erős összefüggést lehet észrevenni: „Ha feleségeitek bizonyítottan házasságtörést követnek el hagyjátok őket egyedül az ágyban/háljatok külön, majd verjétek meg őket sérülés okozása nélkül. Ezután, ha szívből hallgatnak rátok, ne keressetek más utat ellenük.”
Az fenti idézett hadíszban a következő kifejezés szerepel: „ha feleségeitek bizonyítottan házasságtörést követnek el”. Ez a kifejezés a hadíszban már felváltja a 4:34-es Koránverssorban eredetileg szereplő „ha attól féltek, hogy feleségeitek ‘nusúz’-t követnek el” kifejezést. A ‘nusúz’ és a házasságtörés között azonban hatalmas különbség van. Mindkét esetben, akkor is, ha a ‘nusúz’-t helyesen „válási szándék”-nak, és még akkor is, ha a ‘nusúz’-t helytelenül „lázadásnak”, „rossz viselkedésnek” fordítjuk. A fenti elbeszélésnek rövidebb változatai is vannak:
Jogotokban áll feleségetektől elvárni, hogy nem visznek az agyátokba olyasvalakit/nem fekszenek le olyasvalakivel, kit ti nem kedveltek/kit ti nem akartok, hogy az ágyatokban legyen. Ha így tesznek, verjétek meg őket, de sérülés okozása nélkül.[8]
Tehát tulajdonképpen ezt közli a fenti elbeszélés: „…ha a feleségetek olyan személlyel fekszik le, kit ti nem kedveltek, verjétek meg feleségeteket sérülés okozása nélkül”. Tehát az elbeszélés szerint, csak akkor kell büntetni a feleséget, ha olyasvalakivel fekszik le, kit férje nem kedvel. Ebből adódik a kérdés, mi a teendő akkor, ha olyasvalakivel fekszik le, akit a férj kedvel, például a férj egyik barátjával. A hadísz egyértelműen csak olyan személyekről beszél, „kit ti nem kedveltek”. Ez arra utalna, hogy a Próféta (béke legyen vele) utat nyitott volna az effajta házasságtörés számára azzal, hogy a feleség következmények nélkül feküdhet le egy férje által kedvelt személlyel. A házasságtörés szigorúan tiltott dolog a Koránban, a Próféta soha nem közölhetett a Koránnal ellentétes tanítást. Így a fenti elbeszélés kétségkívül fabrikált, nem elfogadható. Aki egy ilyen súlyos, hazug kijelentést tulajdonított a Prófétának, az valószínűlega a képmutató (‘munafiq’= منافق) vallástudósok közül való volt.
A hadísztudósok úgy fordították le a „verjétek meg őket, de nem ‘mubarrih’ = مُبَرِّحٍ módon”, hogy „verjétek meg őket, de sérülés okozása nélkül”. A Próféta (béke legyen vele) utáni második generációhoz, a Tábiúnhoz ( تَابِعُونْ ) tartozó Koránelemző tudós, Qatade bin Diame (született 680/60. hidzsri év környékén, meghalt 735-ben/117. hidzsri évben) állítólag így magyarázta a szóban forgó részt: „verjétek meg őket, de hírnevük csorbítása nélkül”. Egy másik vallástudós, Haszan Baszri (született 642-ben/21. hidzsri évben Medinában, meghalt 728-ben/110. hidzsri évben) pedig így értelmezte a kifejezést: „verjétek meg őket, de anélkül, hogy az nyomot hagyna rajtuk”[9].
A felsorolt hadíszok számos, a Koránnak ellentmondó tartalommal, ráadásul nagyrészben helytelen értelmezéssel, fordítással lettek közzétéve. A cikksorozat egyik korábbi részében (4. RÉSZ – A ‘DARB’ (ضرب) SZÓ A KORÁNBAN) elemzésre került a 4:34-es Koránverssorsban található ‘darb’ = ضرب szó, mely alapján belátható, hogy a hadíszokban található „darboljátok őket nem muberrih módon” = وَاضْرِبُوهُنَّ ضَرْبًا غَيْرَ مُبَرِّحٍ helyes rész fordítása a következő: „hagyjátok őket lakni (otthon), anélkül, hogy zavarnátok őket”.
A korábban idézett elbeszélések (hadíszok) egyike azt állítja, hogy a Próféta ezt mondta a nőkkel kapcsolatban: „…(a nők) ‘aván’-ként vannak mellettetek…” = فَإِنَّهُنَّ عِنْدَكُمْ عَوَانٍ . Az ‘aván’ = عَوَانٍ szó az ‘aniye’ = عانية szó többesszámát képezi. Az egyesszámú ‘aniye’ = عانية szó pedig az ‘inaye’ = عناية szóval megegyező szógyökből ered. Az ‘inaye’ = عناية szó jelentése ‘, „törődés”, „gondoskodás”, „odafigyelés”[10]. Az ‘aniye’ = عانية szó nőnemű alakban szerepel, jelentése „gondoskodó/törődő/odafigyelő nő”. A Korán 30:21-es verssora szerint Isten azért teremtette a házastársakat, hogy együtt nyugalomra leljenek:
وَمِنْ اٰيَاتِه۪ٓ اَنْ خَلَقَ لَكُمْ مِنْ اَنْفُسِكُمْ اَزْوَاجًا لِتَسْكُنُٓوا اِلَيْهَا
Az Ő jelei között van [az a tény], hogy saját magatok között házastársakat teremtett nektek, hogy békére és nyugalomra leljetek velük… (Korán 30:21)
A házastársak kölcsönösen törődnek egymással, odafigyelnek egymásra, és gondoskodnak egymásról, hogy együtt nyugalomra és békére leljenek. A Próféta tanításainak összhangban kell lennie a Koránnal. A következő két különböző fordítás megvizsgálásakor egyértelmű, melyik van összhangban az imént idézett 30:21 Koránverssorral:
1. Megparancsolom nektek, hogy jó bánásmódot gyakoroljatok feleségeitek felé, teljesítsétek feleségeitekkel szembeni kötelezettségeiteket, hiszen feleségeitek gondoskodó/törődő/odafigyelő társként vannak mellettetek
2. Megparancsolom nektek, hogy jó bánásmódot gyakoroljatok feleségeitek felé, teljesítsétek feleségeitekkel szembeni kötelezettségeiteket, hiszen feleségeitek fogolyként vannak mellettetek
Továbbá a következő gondolatot és érdemes figyelembe venni: az ‘aniye’ = عانية szó nőnemű alakban szerepel, jelentése „gondoskodó/törődő/odafigyelő nő”, de nyelvtani tekintetben a gondoskodás, törődés, odafigyelés tárgya nincs meghatározva. Így tehát nem feltétlenül „(csak) a férjére odafigyelő nő„-ről kell, hogy szó legyen, lehet, egy általános „odafigyelésről” szó. Az „odafigyelés” tárgya a nő saját maga is lehet: „egy olyan nő, aki odafigyel magára, vigyáz magára”. Ez pedig nagyon szépen összehangban van a Korán 4:34-es verssorának adott részével:
فَالصَّالِحَاتُ قَانِتَاتٌ حَافِظَاتٌ لِلْغَيْبِ بِمَا حَفِظَ اللّٰهُۜ
…az igazhitű nők engedelmeskednek Istennek, és védelmezik magukat/távol tartják magukat (a bűnöktől, házasságtöréstől), akkor is ha nem látja őket senki, hiszen Isten is vigyáz rájuk… (Korán 4:34)
Az első idézett hadíszban szereplő „nem tehetnek meg bármit, csak úgy, amit csak akarnak” kijelentés is összhangban van az ‘aniye’ = عانية szó valódi foglamával, illetve a 4:34-es Koránverssor helyesen fordított tartalmával. A hívő nők és férfiak nem tehetnek meg bármit, amit csak akarnak, mivel Isten szabályokat állított fel számukra, ezért óvniuk kell magukat a bűnök elkövetésétől.
Összefoglalásképp kijelenthető, hogy az idézett hadíszokban az ‘aniye’ = عانية szó „fogoly”-ként való fordítása hibás, ezzel szemben az „(önmagáról) gondoskodó / (önmagával) törődő / (önmagára odafigyelő) nő” fordítás szépen összhangban van a Korán soraival.
[1] A ‘marúf ‘= مَعْرُوفٍ szó azt jelenti „(már) ismert/tudott/köztudott dolog”. Ez az ismert, köztudott információ származhat a Koránból, továbbá a korábbi kinyilatkoztatott Könyvekből, vagy a társadalomban már létező, rögzült szokásokból, tradíciókból, normákból, azzal a feltétellel, hogy az a Koránban rögzítettekkel nem áll ellentmondásban.
[2] Ahmed bin Hanbel által készített Musznád című hadíszgyűjtemény – Abu Harra al-Raqasi nagybátyjának elbeszélése, 20576. hadísz. Internetes forrás: https://shamela.ws/book/25794/17075
Eredeti arab szöveg:
فَاتَّقُوا اللهَ فِي النِّسَاءِ، فَإِنَّهُنَّ عِنْدَكُمْ عَوَانٌ، لَا يَمْلِكْنَ لِأَنْفُسِهِنَّ شَيْئًا، وَإِنَّ لَهُنَّ عَلَيْكُمْ، وَلَكُمْ عَلَيْهِنَّ حَقًّا (٢) : أَنْ لَا يُوطِئْنَ فُرُشَكُمْ أَحَدًا غَيْرَكُمْ، وَلَا يَأْذَنَّ فِي بُيُوتِكُمْ لِأَحَدٍ تَكْرَهُونَهُ، فَإِنْ خِفْتُمْ نُشُوزَهُنَّ فَعِظُوهُنَّ وَاهْجُرُوهُنَّ فِي الْمَضَاجِعِ، وَاضْرِبُوهُنَّ ضَرْبًا غَيْرَ مُبَرِّحٍ „، قَالَ حُمَيْدٌ: قُلْتُ لِلْحَسَنِ (٣) : مَا الْمُبَرِّحُ؟ قَالَ: الْمُؤَثِّرُ، „ وَلَهُنَّ رِزْقُهُنَّ وَكِسْوَتُهُنَّ بِالْمَعْرُوفِ، وَإِنَّمَا أَخَذْتُمُوهُنَّ بِأَمَانَةِ اللهِ، وَاسْتَحْلَلْتُمْ فُرُوجَهُنَّ بِكَلِمَةِ اللهِ
[3] Liszán al-Arab, tétel: برح
وأَصلُ التَّبْرِيحِ: المشقَّةُ وَالشِّدَّةُ. وبَرَّحَ بِهِ إِذا شَقَّ عَلَيْهِ <-A ‘tebrih’ eredete: nehézség és szorongás. Zavarta/nyugtalanította (بَرَّحَ), mikor nehézségbe ütközött.
(nehézség és szorongás idézheti elő a ‘tebrih’ = التَّبْرِيحِ (nyugtalan/zavart) állapotot, „érzést”)
A Liszán al-Arab című munka az egyik legnagyobb terjedelmű arab szavak jelentését összegyűjtő lexikon. Írta Dzsemaleddin Mohammed ibn Muqrim ibn Manzur (született 1232./ 630. hidzsri évben, meghalt 1311./711. hidzsri évben). Újranyomtatva Bejrútban (mai Libanon), ismeretlen dátummal.
[4] Lásd Prof. Dr. Abdulaziz Bayındır, Doğru Bildiğimiz Yanlışlar („Tévedések, melyeket igazként ismerünk”), 5. Kiadás, 497. oldal és az azt követő oldalak, Isztambul 2014 (török nyelven elérhető) / 7. Kiadás, 529. oldal és az azt követő oldalak, Isztambul 2018 (török nyelven elérhető)
[5] Muhammed ibn Naszr al-Narwazi (élt 817/202. hidzsri év és 906/294. hidzsri év között) el-Szunna című munkája, 33. oldal. A munkát felülvizsgálta Szálim Abdullah el-Szalafi Beirútban (mai Libanonban) 1988-ban/1408. hidzsri évben.
[6] Ebben a Koránverssorban a fordítók általában a „vallástudósok” szó helyett a „zsidó rabbik” kifejezést, a „vallási szerepet betöltő személyek” leírás helyett a „keresztény papok” fogalmat használják. Ez a valódi arab szöveg jelentésének eltorzítását okozza. A Koránverssor elején Isten a muszlim hívőket szólítja meg. Nem tűnik ésszerűnek, hogy Isten a muszlim hívőket a zsidó rabbikkal és keresztény papokkal, kapcsolatban figyelmeztesse, hiszen zsidó rabbik és keresztény papok a muszlim közösségeken belül vallási tanítói vagy más vallási szerepet nem töltenek be. Sokkal inkább racionálisabb az, hogy Isten a muszlim hívőket arra figyelmezteti, hogy ők maguk, mint muszlim vallástudósok, vagy „vallási szerepet” betöltő személyek, ne kövessenek el igazságtalanságot.
[7] Ibn Mádzse hadíszgyűjtemény – Könyv: Nikah (Házasságkötés), 1851. Hadísz (elbeszélés) Arab forrás: 9. Könyv, 7. Hadísz (elbeszélés), Angol forrás: 3. Kötet, 9. Könyv, 1851. Hadísz (elbeszélés), Internetes forrás: https://sunnah.com/ibnmajah/9/7
A hadísz (elbeszélés) arab szövege:
اسْتَوْصُوا بِالنِّسَاءِ خَيْرًا فَإِنَّمَا هُنَّ عِنْدَكُمْ عَوَانٍ . لَيْسَ تَمْلِكُونَ مِنْهُنَّ شَيْئًا غَيْرَ ذَلِكَ إِلاَّ أَنْ يَأْتِينَ بِفَاحِشَةٍ مُبَيِّنَةٍ فَإِنْ فَعَلْنَ فَاهْجُرُوهُنَّ فِي الْمَضَاجِعِ وَاضْرِبُوهُنَّ ضَرْبًا غَيْرَ مُبَرِّحٍ فَإِنْ أَطَعْنَكُمْ فَلاَ تَبْغُوا عَلَيْهِنَّ سَبِيلاً إِنَّ لَكُمْ مِنْ نِسَائِكُمْ حَقًّا وَلِنِسَائِكُمْ عَلَيْكُمْ حَقًّا فَأَمَّا حَقُّكُمْ عَلَى نِسَائِكُمْ فَلاَ يُوطِئْنَ فُرُشَكُمْ مَنْ تَكْرَهُونَ وَلاَ يَأْذَنَّ فِي بُيُوتِكُمُ لِمَنْ تَكْرَهُونَ أَلاَ وَحَقُّهُنَّ عَلَيْكُمْ أَنْ تُحْسِنُوا إِلَيْهِنَّ فِي كِسْوَتِهِنَّ وَطَعَامِهِنَّ
[8] Muszlim hadíszgyűjtemény – Könyv: Hadzs (Zarándoklat), 1218a Hadísz (elbeszélés). Arab forrás: 15. Könyv, 159. Hadísz (elbeszélés), Angol nyelvű (USA-MSA Web) forrás: 7. Könyv, 2803. Hadísz (elbeszélés), Iternetes forrás: https://sunnah.com/muslim/15/159
[9] Bedreddin el-‘Ayni (született 1361-ben/762. hidzsri évben, meghalt 1451-ben/855. hidzsri évben) – ʿUmdetu’l-qarí fí serhi Szahíh Buhári, 20. Kötet, 192. oldal, Bejrútban (mai Libanon) kiadott változat alapján
[10] Liszán al-Arab, tétel: عنا
Liszán al-Arab című lexikonban az عنا tételnél található példamondatok közül néhány, melyek az ‘inaye’ = عناية szót tartalmazzák:
عَنَيْت بأَمره عِناية وعُنِيّاً وعَناني أَمره <- Törődtem az ügyével, gondoskodással és figyelemmel, a dolga foglalkoztatott engem.
وعَناهُ الأَمرُ يَعْنيه عِنايةً وعُنِيّاً: أَهَمَّه <- Az ügy foglalkoztatta őt, gondosan figyelt rá és mélyen érdekelte: teljesen lekötötte a figyelmét.
وعُنِيَ بالأَمر عنايةً <- Gondosan foglalkozott az üggyel.
فأَمَّا من العَناء، وهو العِنايةُ <- Ami a fáradozást illeti, az nem más, mint a törődés egyik formája.
A Liszán al-Arab című munka az egyik legnagyobb terjedelmű arab szavak jelentését összegyűjtő lexikon. Írta Dzsemaleddin Mohammed ibn Muqrim ibn Manzur (született 1232./ 630. hidzsri évben, meghalt 1311./711. hidzsri évben). Újranyomtatva Bejrútban (mai Libanon), ismeretlen dátummal.
Add comment