Iszlám: háború vagy béke?

Az Iszlám (arabul: الإسلام) szó az arab “szilm = سلم” szógyökből ered, ami körülbelül olyan jelentésekkel bír, mint „béke”, „megváltás”, „Isten akaratának való alávetés”, „Isten akaratában való megnyugvás/megbékélés”, illetve „önmagunk Istennek való átadása”.

A Korán összes parancsolata és Mohamed próféta életmódja egyértelműen azt mutatja, hogy az iszlám a béke és az igazságosság vallása.

Megalapozatlan feltételezés az Iszlámot „a kard által terjesztett” vagy „háború által terjesztett” vallásként bélyegezni anélkül, hogy megvizsgálnánk a Próféta háborúinak okait és következményeit.

Ebben a kérdésben hasznos lehet egy iszlám jogtudós és tudományos szerző, Muhammad Hamidullah (1908–2002) egyik írása, a “Battlefields of the Prophet Muhammad” (magyarra lefordítva “Muhammed Próféta csataterei”).  A szerző a következőket írja a Próféta hadjárataival kapcsolatban:

“Amikor 10 év aktív kormányzói és dimplomáciai tevékenysége után az utolsókat lélegezte Muhammed Próféta, kétmillió négyzetkilóméter nagyságú terület vezetéséért volt felelős. Ez a nagyon változatos lakosságú terület, ami akkora, mint Európa területe Oroszországot leszámítva, úgy került meghódításra, hogy az ellenséges sorokban elesettek száma körülbelül 250 főre tehető. Ebben a 10 éves időszakban a muszlimok vesztesége átlagban havi egy mártír személyre becsülhető. Az emberi történelemben nincs olyan másik időszak, amely ennyi értéket és tiszteletet adna az emberi vérnek.”

Hamidullah a következőképp magyarázza, hogy a történelmi bizonyíték alapján hogyan becsüli az ellenséges sorokban elesettek számát 250 főre:

“Ibn Hisham szerint a próféta Medinából 27 hadjáraton vett részt, amelyek közül kilenc végül tényleges harcot eredményezett. Nem feltételezhetjük, hogy az alábbi lista biztos, néhány hadjárat esetében nincs lejegyzett adat a veszteségekről. Ez azonban egy körülbelüli ötletet adhat a korszak csatáiról.”

“A Raji’-nál és Bi’r Ma’una-nál csapdába esett és brutálisan meggyilkollt 44 muszlim esetét a lista nem tartalmazza. Azon zsidók esete sincs beleszámlálva, akik a Banu Qurayzával folytatott csata során estek fogságba, és akiket a saját maguk által választott bírák, zsidó törvények alapján (Mózes ötödik könyve 20:13-14) ítéltek halálra.”  [forrás: “Hazreti Peygamberin Savaşları” (‘Battlefields of the Prophet Muhammad’ című könyv török nyelvű kiadása), M. Hamidullah, 1991, Isztambul, 21–22. oldal.]

Habár Hamidullah megemlíti a Banu Qurayzával folytatott csata foglyainak kivégzését, megalapozott bizonyítékok támasztják alá, hogy ez az esemény valójában meg sem történt. További információ a következő cikkben olvasható (egyelőre csak angolul):
https://www.islamandquran.org/islamophobia/murders-of-isis-and-captives-of-banu-qurayza.html

A háborúval kapcsolatban Allah a következőt írja elő a Koránban:
“Harcoljatok Isten útján azok ellen, akik ellenetek harcolnak, de ne kezdeményezzetek ellenségeskedést. Isten nem szereti az ellenségeskedőket.” (Korán 2:190)

Hogy hol van az a határ, amikor harcot lehet kezdeményezni, Isten pontosan leírja a Koránban:
“Isten nem tiltja meg, hogy kedvesek és igazságosak legyetek azokkal szemben, akik nem kezdeményeznek harcot ellenetek a vallásotok miatt és nem űznek ki otthonaitokból. Isten valóban szereti azokat, akik igazságosak.

Isten csak azt tiltja meg, hogy azokkal legyetek barátságban, akik vallásotok miatt harcolnak ellenetek, akik kiűznek otthonaitokból, vagy akik támogatják kiűzetéseteket. Akik az ilyenekkel barátságban vannak, azok bűnösök.” (Korán 60:8-9)

A feljebb említett számokból, eredményekből nyilvánvaló, hogy Mohamed Próféta (béke legyen vele) szigorúan betartotta a Korán előírásait. Úgy hódított meg területeket, hogy megnyerte az ott lakók szívét, nem pedig úgy, hogy megölte őket.